"Rendszereződtünk"...

"A színész, igazi értelme szerint, az olyan ember,
aki több embert, száz embert,
sok száz embert hordoz magában,
akiben sok száz ember lelke lakozik,
s aki ezt a sok száz embert
ki is tudja teremteni magából...
A színész - emberteremtő tehetség,
aki csak utánozni tud, az komédiás."
/Hevesi Sándor/

Március 26-án, este a kollégiumban Horváth Péter „Rend-szer” című tragikomédiáját láthattuk Rajner Ágota rendezésében, az „Üss a hasadra” Színpad előadásában.A fiatal, lelkes tagokból álló társulat öt éve játszik együtt Vasváron.A medve szerepében Varga Evelin Angyalka (13. V), iskolánk egyik tanulója játszott, ő mesél a darabról és a társulatról.

Mikor alakult a társulat?

Hát már ez sem egy egyszerű kérdés! Mi jön ezután?A viccet félretéve, 2007 őszére tehető a csapat megalakulása. Ekkor kezdtük el megvalósítani az első darabunkat „Jófehérke és a törpék” címmel. Igazából akkor még a saját szórakoztatásunk volt a cél, meg persze a díszes kis csapat összetartása. A kezdő létszámunk 5 fő volt, ami mára már a háromszorosára nőtt. Voltak, akik jöttek, és akik sajnos mentek, de ez az élet rendje. Legalábbis ezt mondják a nagyok... :)

Mi volt eddig a legnagyobb sikeretek?

Díjakat tekintve talán a legnagyobb sikerünk két országos bronz minősítés – Muzsi-kuss-sokk 2010, Rend-szer 2011 –, amely egy amatőr csapatnak hatalmas elismerés. Ezeken kívül még magunkénak tudhatunk egy „Újszerű feldolgozásért” különdíjat – Jófehérke és a törpék, 2008 – és egy regionális 2., valamint egy országos 6. helyezést az Improvizációs Fesztiválon.

Valójában a sikert mi nem díjakban mérjük. Számunkra a sikert egy mosoly, egy kacaj, egy könnycsepp jelenti a nézőtéren. Ez az, amiért érdemes csinálni ezt az egészet, és amíg akad egy ember is, aki szívesen néz minket, addig mi csináljuk tovább!

Hogyan mutatnád be a „Rend-szer” című darabot olyasvalakinek, aki még nem látta?

Ez a darab nagyon különböző személyekről szól. Arról, hogy a kiszolgáltatottság milyen reakciókat vált ki bizonyos emberekből. Na, meg persze a megoldásról. Hiszen az életben is rá kell jönnünk elég gyakran arra, hogy az egyes helyzeteket csak egymásra támaszkodva, kölcsönös bizalommal vagyunk képesek megoldani. Akármennyire is küzdünk ellene néhányan, végül kénytelenek leszünk belátni, hogy ez csak együttes erővel sikerülhet, ami persze sokszor áldozattal jár, nagy áldozattal.Ezt próbáltuk visszaadni a közönségnek. A teret is ennek megfelelően alakítottuk, hiszen viszonylag szűk helyen történnek az események. A néző a szereplők körül helyezkedik el, így könnyebben beleéli magát a szituációba, és azonosulni tud a hozzá legközelebb álló szereplővel.

Mennyi időre, munkára van szükségetek, hogy összeálljon egy színdarab?

Rengeteg időre és még több munkára. Heti két próbánk van általában, ami alkalmanként 3-4 órát jelent. Az eddigi darabjainkat általában szeptemberben kezdtük el próbálni, a premierek pedig április végére–május elejére estek. Persze a nyár mindig az előadásoké. A premiert mindig a vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon tartjuk. Itt rengeteg csoporttal összebarátkozunk, és ezek a kapcsolatok teszik lehetővé, hogy mi is eljussunk számtalan helyre. Többek között megfordultunk Agárd, Bugyi, Nána (Szlovákia), Bükk településeken, ezeken a helyeken visszatérő vendégek vagyunk.

A szerep megformálásában mennyire láttuk a te saját személyes tulajdonságaidat, és mennyire volt ez csak egy szerep?

Angyalka a valóságban is „morgó medve”?A Medve szerepét rám írták! Persze én nem szedek szteroidot .:) Viszont az életben én is ugyanolyan konok vagyok, mint a szerepem. Egy alkalmat sem szalasztok el arra, hogy kinyilvánítsam a véleményem, és mindig kötöm az ebet a karóhoz. Természetesen nem ordítok folyton, és a kezem sem jár el gyakran, de hangot adok a véleményemnek, persze kulturált körülmények között.

Miben segít neked a színjátszás?

Elsősorban a társaim segítenek sokat, akikkel együtt játszom. Nem egyszer volt rá alkalom, hogy csak rájuk támaszkodhattam a nehéz helyzetekben és persze fordítva. Lényegében mi egy nagy család vagyunk.

Más szempontból pedig a színház rengeteg dologra megtanít. Mindenekelőtt érzelmekre és önkifejezésre.

A szókincsem, a beszédkészségem és a kommunikációm rengeteget fejlődött, mióta játszom. És ami a legfontosabb, megtanultam vitázni úgy, ahogy kell: kulturált hangnemben, nyomdafestéket tűrő módon, kellemesen.

A lényeg az, hogy a színház formálja a személyiséget. Az ember több lesz tőle, akár néző, akár játszó. Sajnos ezt már sokan elfelejtették, és a színház is elkezdett negatív irányba tolódni, a nyakkendők és estélyik világába. Pedig a lényege véleményem szerint pont az lenne, hogy teljesen mindegy, hogy ki milyen ruhát visel és honnan jött, mert ugyanazt fogja érezni, látni és ugyanazt az érzelmi feltöltődést fogja kapni...

Tovább a képgalériához >>>

Címkék: